Volt már részünk a férjemmel kisebb-nagyobb felújításban. Egy pillanatra sem tántorított el minket ennek nagysága. Tisztában voltunk vele, hogy mire vállalkozunk. A problémák azonban sorra következtek. Idegeskedés, újratervezés, az újratervezés újratervezése, új kivitelező keresése, számos megoldandó feladattal találtuk szembe magunkat. Többször úgy éreztük, hogy mindent 2-szer kell megcsinálni, mire egyszer elkészül. A végén már meg sem lepődtünk és próbáltunk kellő humorral átvészelni. A néhány hónapból majdnem egy év lett.

Persze szerencsésnek mondhatom magam, mert a feladatok, a problémák nagy részét a férjem kezelte és oldotta meg. Volt amit saját magának kellett megcsinálni ahhoz, hogy egyáltalán elkészüljön. Ő fogta össze az embereket, ellenőrizte a készültséget, keresett újat, amikor eltűnt 1-1 szakember és még sorolhatnám. Ez a szalon legalább annyira az Ő érdeme, mint az enyém.

És végre, valahára elérkezett a költözés ideje. Persze ezt sem tudtunk teljesen szokványos módon intézni, hiszen 2 napba sűrítettem bele a ki- és beköltözést, takarítást, bepakolást és kipakolást, de hála a 2 szuper segítőmnek, végül sikerült. Mondjuk nem is volt más választásunk.

Márciustól 1-jétől már az új helyen végzem a szolgáltatásokat ugyanolyan lelkesedéssel és szeretettel, mint eddig.

Remélem, a vendégeim számára is azt a nyugodt, pihentető, feszültség oldó, feltöltődést biztosító légkört jelenti majd, ami lehetőséget biztosít számukra megszabadulni a mindennapi terhektől.

És néhány kép, hogy honnan indultunk és mi lett a végeredmény.